Találkoztál már a #slowliving fogalmával valamely közösségi média platformon, de fogalmad sem volt róla mit jelent? Esetleg már szerettél volna vagy éppen a karantént kihasználva most szeretnél lelassítani, de nem tudod hogyan? Görgess tovább és tudj meg mindent a slow mozgalomról, és pár apró trükkel kezdj bele Te is a lassítás művészetébe.
A szürke hétköznapok forgatagában és végeláthatatlan teendők, listák világában könnyen elveszíthetjük saját magunkat. Annak ellenére, hogy folytonosan többet és többet akarunk elérni, megszerezni és birtokolni, útközben valahol elkallódnak az apró csodák, a boldog pillanatok. Végül arra eszmélhetünk, hogy bizony-bizony elszaladt mellettünk egy hét, pár hónap, majd sok-sok év.
Bár ki nem használt évekről még nem nyilatkozhatok, ellenben a fent leírtak teljesen jellemzik azt az időszakot, amelyet a gimnáziumból kilépve tapasztaltam. Amikor az úgynevezett felnőttségre gondoltam, a fejemben mindig egyenlőséget húztam az elfoglaltság, állandó rohanás és a szüntelen produktivitás fogalmával. 19 évesen pedig ki nem érzi magát felnőttnek? Így én is próbáltam belegyömöszölni magam ebbe a képzeletbeli dobozba, ha pedig nem sikerült felérnem a saját magam állította elvárásokhoz, akkor sikertelennek, lustának éreztem magam. Ezen ideák kergetése közben pedig elfelejtettem élvezni az életet, megélni a felejthetetlennek számító pillanatokat, élményeket és elvesztettem valahol önmagamat. Rohantam és soha nem értem magam utol.
Ekkor találkoztam először a slow mozgalom fogalmával az Instagramon. Miután beleástam magam a témába rájöttem, pontosan erre van szükségem, hogy kitörjek a megszokott, rohanós mindennapok rengetegéből és elégedettebben élhessem az életemet: lassítanom kell.
De mi is az a slow mozgalom?
A Slow Movement megfogalmazása alapján a mozgalom lényege, hogy újra megtaláljuk és megerősítsük azokat a kapcsolatokat, amelyek boldogsággal töltenek el bennünket. Kapcsolat saját magunkkal, a családunkkal, a barátainkkal vagy éppen az étellel, amit elfogyasztunk. Ezek teszik teljessé az életünket, ám a felgyorsult világban könnyű elfeledkeznünk róluk, esetleg elhanyagolnunk őket, mondván később lesz rá időnk. Sajnos saját magamon is tapasztaltam, hogy az a később soha nem jön el.
A slow living kifejezését tekinthetjük egyfajta gyűjtő fogalomnak a mozgalom filozófiájának gyakorlatba való alkalmazására. Az életünk minden aspektusában alkalmazhatjuk a lassítás bölcseleteit, amelyeket elsőre ijesztően nagy szavaknak gondolnánk, ám egyáltalán nem azok. A legfontosabb összetevője ennek az életérzésnek, hogy tudatosan és figyelmesen alakítsuk a mindennapi rutinunkat, illetve ezen a módon próbáljuk meg élni az életünket.
Ám ahogy Wendy Parkins és Geoffrey Craig Slow Living című könyvükben megfogalmazták:
“A slow living mindenek felett egy olyan vállalkozás részünkről, amelynek köszönhetően egy jelentőségteljes, fenntartható, meggondolt módon próbáljuk a jelenben élni és élvezni az életünket.”
Persze ez egyáltalán nem egyszerű, sőt. Kilépni a jól megszokott rohanásból, kiszakítani magunkat az állandó pörgésből, először ijesztő lehet. Azonban fontos tudnunk, hogy a lassítás egyáltalán nem megy rögtön mindenkinek. Inkább úgy kell gondolnunk rá, mint egy folyamatra, amelyben egyik kis lépésről haladunk a másikra: egyik szokásunk vonzza a következőt. Ilyen lehet a főzés, naponta egy hosszú séta vagy pár óra minőségi idő a szeretteinkkel.
Néhány egyszerű tipp a kezdetekhez
Na de pontosan hogyan is kezdjünk neki a slow living-nek? Összegyűjtöttem azt a négy egyszerű, de hosszú távon hihetetlenül hatásos “gyakorlatot”, ami számomra rengeteget segített a kezdetekben.
Kezdjük a napot korán
Eléggé ellentmondásosnak tűnhet, hogy a lassítás szellemiségében korábban keljünk fel reggelente, mint eddig megszoktuk. (Ez pedig talán akkor bizonyulhat a legnehezebbnek, ha - mint jómagam is - éjjeli baglyok vagyunk.) Azonban bizony-bizony elég sok előnye is lehet annak, ha a szokásosnál korábban kezdjük el a napunkat. Zavartalanul reggelizhetünk, kávézhatunk egyet, meglocsolhatjuk a növényeinket, olvashatunk egy könyvet vagy csak csendben, nyugodtan nézhetünk ki a fejünkből, miközben megtervezzük a napunkat. Ha motiváltnak érezzük magunkat sportolhatunk, esetleg meditálhatunk is egyet a reggeli rohanás előtt. Bármivel is töltjük el ezt az extra pár órát, utána sokkal könnyedebben vehetjük a nap hátralévő részének kihívásait.
Szakítsunk időt a lelki feltöltődésre
Ezalatt pedig akármit érthetünk, egyetlen feltétele csak az, hogy önmagunkért tegyük meg azt a dolgot. Helyezzük magunkat előtérbe és engedjük meg magunknak azt a pár órás feltöltődést. Legyen szó itt a régóta kiszemelt könyvek olvasására vagy egy új hobbi elkezdésére. Szakítsunk időt arra, hogy feltöltődjünk, hogy aztán nagyobb odafigyeléssel és megértéssel fordulhassunk a világ felé.
Próbáljunk minél több pillanatot offline tölteni
Nem kell feltétlenül digitális detoxot tartanunk és kivonulnunk az online térből, ám igenis üdítő lehet naponta pár órát zavartalanul eltölteni az okostelefonunk rezgése és értesítései nélkül. Nem feltétlenül maradunk le egyetlen fontos eseményről vagy hírről sem, ellenben több időnk marad a kézzelfogható világra. Igaz, ami igaz a digitális korunkban nehéz elképzelni, hogy a státuszunk offline legyen, azonban a kreatívan és nyugodtan megélt pillanatok sokkal boldogabbá tehetnek bennünket, mint egy újabb hirdetés az Instagramon.
Írjuk ki magunkból a gondolatainkat
Fontosnak tartom, hogy nem szabad magunkban tartanunk érzéseinket vagy hagyni, hogy azok felhalmozódjanak bennünk. A legegyszerűbb módja ennek, ha megosztjuk valakivel, akiben feltétel nélkül megbízunk. Viszont sokszor megesik, hogy hibába a bizalom, mégsem tudjuk vagy éppen nem akarjuk elmondani senkinek a legbensőségesebb gondolatainkat, érzéseinket. Esetleg még magunk se tudjuk pontosan megfogalmazni azokat. Ilyenkor a legjobb megoldás, ha kiírunk magunkból mindent. Könnyebbnek és felszabadultabbnak érezhetjük utána magunkat, ha ezt a fajta “naplóírást” beiktatjuk a mindennapi rutinunkba.
Elsőre nehéznek tűnhet ez a fajta szemléletmódváltás. Ellenben érdemes tekintetbe vennünk, hogy az életünk során folyamatosan változik, alakul mind a személyiségünk, mind pedig az az út, amelyet járunk. Ha pedig megpróbálunk lelassítani, megélni és élvezni minden egyes pillanatot, talán sokkal több időt tölthetünk boldogsággal, mint rohanással.
